Általmennék én a Tiszán...
Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik utcában.
Piros rózsa, kék nefelejts, ibolya virít az ablakában.
Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán seje haj, félrefordul a nyereg,
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.
Az amuri partizánok dala
Völgyvidéken és hegygerincen át
Tör előre a hadsereg.
A fehérek partvidékét
Hogy csatában nyerje meg.
Vörös zászlónk leng, lengeti a szél
A csaták bíbor hajnalán,
Ment a hős brigádok élén
Sok amuri partizán.
Dicsőségünk nem múlik el soha,
Évek múltán sem halovány,
Mert a várost elfoglalta
Sok ezernyi partizán.
Verve fut már sok kozák atamán,
Menekül már ki merre lát,
És a Csendes-óceánnál
Véget értek a csaták.
Béreslegény jól megrakd...
Béreslegény jól megrakd a szekeret.
Sarjűtüske böködi a tenyered.
Mennél jobban böködi a tenyered,
Annál jobban rakd meg a szekeredet.
Béreslegény mezítláb ment szántani.
Otthon hagyta a csizmáját patkolni.
Kilenc kovács nem merte elvállalni,
Egy se tudott rózsás patkót csinálni.
Béres legény, ne rakd meg a szekeret,
Sajnáld meg a szegény pára ökrödet,
Kettő sánta, a harmadik nem mehet,
A negyedik nem bírja a szekeret.
Aki akar tiszta búzát kaszálni,
Be kell aztat három szántásba vetni.
Aki akar hív szeretőt tartani,
Nem kell aztat búval elhervasztani.
Bunkócska
Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót,
amilyet sihedernyi koromban.
A szívembe nyilall ez a bús régi dal,
kicsordulnak a könnyeim nyomban.
Hej, te bunkócska, te drága,
Hej, te eleven fa gircses görcsös ága,
te drága, Segíts most!
Nagyapákról e dal unokákra maradt,
s unokákra maradt ez a szerszám.
Ha nagy baj van veled, soha el ne feledd,
hogy van bunkócska, van még ezerszám.
Hej, te bunkócska ...
De ha eljő a nap, mikor ébred a rab,
s lekötött kezét-lábát kinyújtja,
Aki ellene volt, az a fűbe harap,
mert a bunkó a földre lesújtja.
Hej, te bunkócska ...
Csillagok, csillagok...
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok.
A szegény legénynek utat mutassatok!
Mutassatok utat a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.
A csitári hegyek alatt...
A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.
Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van,
Közepibe, közepibe két rozmaringbokor van.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom, tied leszek valaha.
Eger városa
Eger városa, papok városa
Csuhások járnak fapapucsba'.
Csuhások járnak in nomine patris,
A reverenda alatt pálinkát visz.
Nem vagyok én barát, szeretem a piát,
Odaadom érte a reverendát.
Odaadom érte a csatos imakönyvet,
Ölelem és csókolom a szeretőmet.
Erdo, erdo, erdo...
Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak,
dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom,
érted fáj a szívem nagyon.
Búza, búza, búza, de szép tábla búza,
Annak közepébe kinyílott a rózsa,
Tüskés annak minden ága,
nem állja a madár lába,
Kedves kisangyalom,
katonahíredet hallom.
Érik a szőlő...
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
Bodor a levele
Két szegénylegény szántani menne,
De nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába',
Keserű magába'.
Szolgalegénynek, hej a szegénynek.
De kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,
Talán értem jönnek .
Jaj édesanyám, szerelmes dajkám.
De hamar elvisznek.
Jól bebaszott nekünk...
Jól bebaszott nekünk a szentkuti búcsú,
Ellopták a csacsink nyeregszerszámostúl.
Nem maradt más nekünk csak az apánk fasza.
Azt szerszámozzuk fel, s megyünk rajta haza.
Álljon meg a menet, egy asszony lemaradt.
Hagy szarja ki magát az eperfa alatt.
Ismertem apádat. Egy büdős paraszt volt.
De ne beszéljünk róla, mert már régen meghótt.
A jó lovas katonának...
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb nem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!
Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog - villog a mezőben virágszál
módjára.
Hej, élet ...
Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem,
Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem.
Hej, élet ...
Jól van dolga...
Jól van dolga a mostani huszárnak.
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe.
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem.
Ki nyergeli fel a lovat, ha én nem.
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat
S lerúgatom véle a csillagokat.
Kossuth Lajos azt izente...
Kossuth Lajos azt izente, hogy kevés a regimentje.
Ha még egyszer azt izeni, mindnyájunknknak el kell menni.
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Kossuth Lajos íródeák, nem kell néki gyertyavilág.
Megírja ő a levelet a ragyogó csillag mellett,
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája,
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
Kossuth Lajos táborában...
Kossuth Lajos táborában két szál majoránna
Egy szép barna magyar huszár sej, lovát karélyozza.
Ne karélyozz, magyar huszár, mert leesel róla.
Nincsen itt a te édesanyád, sej, aki megsiratna.
Ne sirassom engem senki, jól vagyok tanítva,
Sem lépésbe, de sem vágtába, sej, le nem esek róla.
Mert a huszár a nyeregbe bele van teremve,
Mint a rozmaring a jó földbe, sej, belegyökerezve.
Kőrösfői kertek alatt...
Kőrösfői kertek alatt
Három kislány zabot arat
Sej haj zabot arat a lovának
Szeretőt keres magának
Lányok a legényt...
Lányok a legényt jól megbecsüljétek.
Ha részeg is gondját viseljétek.
Fektessétek a zöld paplanos ágyba
S nyomjatok csókot a részeges pofájára.
Anyám, anyám, kedves édesanyám.
De szomorú vasárnap délután.
Házunk előtt szépen muzsi-muzsikálnak.
Engemet pedig visznek katonának.
Már minálunk, babám...
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére, oszt
Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe.
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik a makkot, nem szedik a makkot fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a makkfa tetejére, oszt
Lerázza a makkot, te meg babám kapkodd a rózsás kötényedbe.
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik az ananászt, nem szedik az ananászt fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, az ananászfa tetejére, oszt
Lerázza az ananászt, te meg babám kaparászd a rózsás kötényedbe.
Marosmenti csendes erdő aljába...
Marosmenti csendes erdő aljába,
Oda van a kicsiny tanyám csinálva.
Jöjj el hozzám édes babám,
S nézzed meg a kicsiny tanyám.
Hol te?
Marosmenti csendes erdő aljába.
Százados úr ha felül a lovára,
Előveszi harci sípját, s beléfúj.
S oly szépen szól harci sípja,
A századját összehívja.
Hova te?
Marosmenti csendes erdő aljába.
Nád a házam...
Nád a házam teteje, teteje, de
Rászállott a cinege, cinege, de
Hess le róla cinege, cinege, mert
Leszakad a teteje, teteje.
Ha leszakad, mi lesz vélem? Sárgalábű cinege, cinege, de
Hess le róla cinege, cinege, mert
Leszakad a teteje, teteje.
Szánt a babám...
Szánt a babám, csireg - csörög, sej, haj, a járom.
Szánt a babám a benedeki határon.
Száraz a föld, hármas eke nem állja,
Szép a babám, Benedeken, sej, haj, nincs párja.
Mondtam, babám, ne rakd meg a, sej, haj, szekeret,
Feltöri a villanyél a kezedet.
Fából van a villa nyele, nem másból,
Feltöri a tenyeredet, sej, haj, csúnyáúl.
Százados úr sejehaj...
Százados úr sejehaj, százados úr ha felül a lovára,
Visszatekint sejehaj, visszatekint az elfáradt bakára.
Ugye fiúk szép élet a katonaélet.
Csak az a baj sejehaj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.
Diófából sejehaj, diófából nem csinálnak koporsót.
A bakának sejehaj, a bakának nem írnak búcsúztatót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója.
Szőke kislány sejehaj, barna kislány lesz a megsiratója.
Száz forintnak...
Száz forintnak ötven a fele!
Egye meg a fészkes fekete fene!
Nem lehet az ember fából,
Ki kell rúgni a hámfából!
Még azt mondják, részeges vagyok.
Pedig csak a jó bort szeretem nagyon,
Megverem a csizmám szárát,
Csókolom a babám száját.
Megverem a babám száját,
Csókolom a csizmám szárát.
A kecskének nagy szakálla van,
Az én anyósomnak nagy pofája van,
Rusnya állat mind a kettő,
Verje meg a jeges eső.
János bácsi, szokeresz a vakeresz,
Jaj de nagyon komálom az anyósom!
Nekimenjek, ne menjek a fekete szemednek,
Inkább iszom három deci kevertet!
Szép asszonynak kurizálok...
Szép asszonynak kurizálok, kurizálok, de kurizálok
A lányokra fittyet hányok, fittyet hányok, de fittyet hányok
Ajajajaj a szívem.
Meg ne tudja senkisem,
Hogy én a más feleségét szeretem.
Csak a cigány egyedül,
Aki nékem hegedül,
Csak az tudja egyesegyedül.
Utcára nyílik a kocsmaajtó...
Utcára nyílik a kocsmaajtó.
Kihallatszik belőle a szép muzsikaszó.
Sört ide, bort ide te szép barna lány, az anyád,
Hadd mulatom ki magam igazán.
Szeretni, szeretni szerettelek,
De feleségül elvenni sosem mertelek.
Menyasszonyi fátyol a fejedre kerül, ha kerül.
Szívem a bánatba belemerül,
Mert mához egy hétre már nem leszek itt.
Elvisz a gyorsvonat engemet is.
Gyorsvonat, sebesvonat valahol megáll, ha megáll.
Nyújtom a jobbkezem, szervusz babám.